Színekről és képekről...,

Három ablak (1924) - olajfestmény (mérete: 99 cm x 68,5 cm) A képen egy toronyszoba belső terét látjuk, három ablakkal. A szoba közepéből szemlélődhetünk, ahol a festőállvány is állhatott. A torony, valószínű többszögletű vagy kör alakú. Erre a padló szürke körcikkjeiből következtethetünk. 3 körcikk látszik teljesen, a többi töredékesen. A toronyszobából három kitárt szárnyú, boltíves tetejű ablakon keresztül látjuk az itáliai tájat. Az ablaktáblák függőlegesen háromosztatúak. Jobb és baloldalt plusz 1/2-1/2 ablaktábla határolja a képet. Ebből sejthetjük, hogy a torony körpanorámás lehetett további ablakszárnyakkal. A középső ablak előtt haránt kifordítva áll egy támlás, sötét színűre pácolt, fából készült, szögletes ülőlapú szék. Tőle balra levő ablaknál tükörkép szerűen haránt kifordulva egy ugyanolyan szék . A székeken nem ül senki. A jobboldali ablak alá egy fehér botot támasztottak a sárgás-barna kopott festésű falnak. A két szék között egy leejtett könyv kinyitva hever.

A  LILA  az átmenet színe, a metamorfózisé. A bábállapot színe miközben a lárvából lepke lesz. Itt lesz a káoszból rend, és a rendből káosz. Mert ugyan Ő valaha  KIRÁLYKÉK  volt, de az utóbbi időben elég sok fájdalmas  VÖRÖS  is keveredett hozzá. Így lett    LILA .  Ő a REZGÉS maga, a nagy üres terek kitöltője. Kitölt minden rést és sarkot, hogy lekerekítse azt. Majd, ha eléri 760-800 billió rezgést másodpercenként megtestesül és 430-390 nm hosszúságú hullámokból álló BUBURÉK állagú HARANGGÁ válik. Ha viszont nem kellő hozzáértéssel érintik meg, elpattan és eltűnik. Ha tér megfelelő, akkor hangja mindig az arra éhezőnek megfelelő, a csengettyűtől a harangzúgásig terjed, a gyenge szellő 10 dB-jétől, a kazánkovácsolás 120 dB-jéig.  Efölött már fáj (itt már jön a fájdalom küszöb), dominánssá válik a vörös, és kis piros fájdalom-göböcskék formájában kiül a harangnyelvre és várja, hogy akkorára nőjenek egy nagy gömbbé összeolvadva, hogy lecsöppenhessen a földre, és elmúljon ez a rémi

MOTTÓ:  „Nemcsak az ember nézi a képet, a kép is nézi az embert.” (Hamvas Béla) ... hozzá teszem, hogy a látásában akadályozott vagy vak embert is nézi, sőt hatással lehet rá egy kép láthatatlan energetikája... Korábban elmélkedtem már a Fehér bot napján egy festmény okán a témáról "...Egy festmény képe jár a fejemben már napok óta egy fehér bot látványával. Fellapozom hát a naplómat, amelybe „figyelmem önéletrajzát” (a kifejezést Pilinszky Jánostól vettem át) írom már több mint tíz éve, és lám, megpillantom a fehér botot a 2001. októberi feljegyzéseimnél. Éppen tizenegy éve annak, hogy egy Műcsarnok-béli művészeti foglalkozáson Jessie Boswell: Három ablak című képével foglalkoztunk Bátorfi Andrea művészettörténész ötlete alapján. „A mese, mint a megújulás útja” című sorozatának „…És elindult szerencsét próbálni” fejezete volt soron. Akkor – a képet nézve – rádöbbentem, hogy magam is abban a toronyszobában ültem addigi életemben – az egyik székben, hályoggal a szememen