Blogindító

MOTTÓ: „Nemcsak az ember nézi a képet, a kép is nézi az embert.” (Hamvas Béla)

... hozzá teszem, hogy a látásában akadályozott vagy vak embert is nézi, sőt hatással lehet rá egy kép láthatatlan energetikája...

Korábban elmélkedtem már a Fehér bot napján egy festmény okán a témáról



"...Egy festmény képe jár a fejemben már napok óta egy fehér bot látványával.
Fellapozom hát a naplómat, amelybe „figyelmem önéletrajzát” (a kifejezést Pilinszky Jánostól vettem át) írom már több mint tíz éve, és lám, megpillantom a fehér botot a 2001. októberi feljegyzéseimnél. Éppen tizenegy éve annak, hogy egy Műcsarnok-béli művészeti foglalkozáson Jessie Boswell: Három ablak című képével foglalkoztunk Bátorfi Andrea művészettörténész ötlete alapján. „A mese, mint a megújulás útja” című sorozatának „…És elindult szerencsét próbálni” fejezete volt soron.
Akkor – a képet nézve – rádöbbentem, hogy magam is abban a toronyszobában ültem addigi életemben – az egyik székben, hályoggal a szememen –, mígnem a másik széken ülő felolvasó a mesének ehhez a fejezethez ért. Elmesélte, hogy az öt érzékszerven túl létezik még több is.
Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – eddig ismerős. S most jönnek az újdonságok: mint például a nappal és az éjszaka közti különbség érzékelése (ezért a tobozmirigy a felelős, mely a homlokunk és a fejtetőnk középvonalának metszéspontjában található); a következő az egyensúlyérzékelés, amely a fülben van a hangérzékelés mellett; majd a másik nem érzékelése – ferromon receptorokkal. A következő érzékszerveink már nehezebben tetten érhetők, de fontosak lehetnek: az intuíció és a telepátia. Ha jól számolom, ez pont tíz, duplája annak, amiről addig tudomásom volt...

A férjem február óta a Bodor Tibor Kulturális Egyesületnek végez önkéntes munkát. Hangoskönyvekhez adja szép - "sötétbarna" - mély hangját. Önkéntes felolvasó lett. Ragyogó átmenet a munkás évekből a békés nyugdíjas létbe ez a tevékenység.


Bodor Tibor Kulturális Egyesület
"Egyesületünk látássérültek számára készít hangoskönyveket önkéntesek segítségével és szervez különböző kulturális rendezvényeket számukra."


A koordináló megbeszélésekre rendre elkísérem őt. Az egyik ilyen alkalommal felvetődött, hogy a könyvekben levő illusztrációkat is valahogyan szavakká alakítva elmondhatnánk, mit láthatna a nem-, vagy rosszul látó. Egyfajta képnarráció lenne ez.

Elhatároztam, hogy a magam módján a színekről mesélnék és párhuzamosan rajzokról, festményekről, fényképekről, ahogy adódik.



A színekről:

A 2000-ben egy komplex művészeti foglalkozás keretében Bátorfi Andrea feltett egy kérdést nekünk:

Ha szín lennél, milyen szín lennél?

Majd néhány segítő kérdéssel megtoldotta:
Ha szín lennék, milyen szín lennék? ............................. színűként
  • Mik a tulajdonságaim?
  • Hol vagyok?
  • Mihez vagyok hasonló?
  • Mi a feladatom?
  • Milyen az ízem?
  • Milyen az illatom?
  • Milyen a hangom?
  • Milyen érzés lenne engem megtapintani?
Ez a kérdéssorozat lesz a sorvezetőm a színek megszemélyesítéshez.
A saját színemmel kezdem a sort.
LILA

A képekről:
Mit látsz a képen?
  • Mit látok a képen? (vázlatosan és részletesen)
  • Érzeteim a kép nézése közben?
  • Érzéseim a kép nézése közben?
  • Asszociációim? 
  • Imaginációim? 

Jessie Boswell: Három ablak


Segítségemre lesznek a Leuner-féle imaginációk
  • "Leuner felvetett témákkal, úgynevezett hívóképekkel irányítja az imaginatív meditációra készülő klienst egy-egy lelki terület vizsgálatára. A hívóképek szimbolikusan egy-egy életterület aktuális állapotát érintik és így előhívják annak kifejeződését a képáramlás során. Azt tapasztaltuk, hogyha a hívóképeket ábrázoló művészi alkotásokat is bemutatunk, azok induláskor segítséget nyújtanak a meditálóknak ráhangolódni a témákra, sőt lelküknek rejtettebb zugait is megnyithatják." (Szász Ilma) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kabalista életfa mint analógiás rendszer

Ha én szín lennék.... LILA lennék!